Muskátlik

 Pelargonium (Geranium) 

Származási hely: Afrika.

Leírás: A muskátlik már a 18. század óta ismertek nálunk, többnyire Dél-Afrikából érkeztek hozzánk. Zömmel örökzöld évelők, egyszimmetriájú, sarkantyús virágokkal. A hajtások illóolajokat tartalmaznak. Bizonyos fajok kellemes illatú leveleik miatt kedvelt dísznövények, de fehér virágaik kicsinyek. A nemesítő tevékenység eredményeképpen nagyszámú fajta keletkezett, virágaik nagyméretűek, gazdag színskálájúak, mindenütt széleskörben elterjedtek. A hibrid fajtákat három csoportba sorolják: Pelargonium Grandiflorum hibridek, Pelargonium Peltatum hibridek és Pelargonium Zonale hibridek. Felhasználásuk nagyon sokoldalú. Erkély, és virágágyi növényként éppolyan kedveltek, mint ámpolna vagy szobanövényként. Virágaik teltek vagy egyszerűek, sok színárnyalatban kaphatók, olykor a szirmokon két szín kombinálódik. A nemesítés folytatódik, napjainkban is egyre újabb fajták jelennek meg. 

Pelargonium Grandiflorum hibridek: Angol vagy nemes muskátlik néven ismertek nálunk. Ezek a fajták leginkább esőtől védett világos helyekre alkalmasak, akár az erkélyen, akár az ablak előtt, de hűvös, világos és levegős helyiségekben is tarthatók. Többnyire egy hajtást képeznek, leveleik nagyok, fogazott szélűek, a virágok fehérek, rózsaszínűek, vörösek és foltosak, cirmosak vagy többnyire sötét rajzolatúak. 

Pelargonium Peltatum hibridek: A futómuskátlik vagy borostyánlevelű muskátlik elfekvő, lecsüngő hajtásokat fejlesztenek. Leveleik húsosak, kopaszak, fényeszöldek, a borostyánéra emlékeztetnek. A virágok egyszerűek vagy félig teltek, színskálájuk a fehértől a rózsaszínen és a vörösön át a liláig terjed.Sajátos hajtásaik miatt felhasználásuk szűkebb körű, csaknem kizárólag erkélyek vagy ámpolnák beültetésére korlátozódik. 

Pelargonium Zonale hibridek: A közismert kerti muskátlik felálló, bokrosan elágazó szárúak, leveleik bársonyosan szőrösek, többé-kevésbé feltűnő barna, gyűrűs rajzolatokkal. A gömbös ernyővirágzatban nyíló egyszerű vagy telt virágok színskálája a fehértől, a rózsa- és lazacszín árnyalatain keresztül, a tűzpirosig terjed. A kerti muskátlikat erkély és virágágyi kiültetésre használjuk. 

Muskátli gondozása: származásuknak megfelelően valamennyi muskátli napos, meleg helyet kíván. Nyáron a szabadban tarthatók. A nyári időszakban bőségesen öntözzük, és augusztus végéig hetenként tápoldatozzuk a növényeket. Az elnyílt virágokat és a hervadt leveleket rendszeresen távolítsuk el. A csüngő hajtású vagy túl magasra növő muskátlikat fel kell kötözni, hogy száruk le ne törjön.A nemes muskátlik lazább talajt igényelnek, ezért az ültetőközeghez keverjünk kevés lombföldet vagy homokot.Amennyiben több évig kívánjuk tartani a muskátlikat, úgy hűvös (10-12 OC-os), levegős, de világos helyen, csaknem szárazon teleltessük őket. 

A nemes muskátlik valamivel melegebb környezetet igényelnek, és ültetőközegüket tartsuk mérsékelten nedvesen.Február-márciusban, amint megjelennek az új hajtások, ismét melegebb helyre állítjuk a növényeket, kissé visszavágjuk, friss földbe átültetjük, és kezdetben mérsékelten, majd később újra rendszeresen öntözzük őket.  

Szaporítás: fejdugványokkal szaporítható, amelyeket lehetőleg augusztusban, cserépben nevelt növényekről vágjunk, mivel a kiültetett muskátlik gyakran túl nedvdús hajtásokat képeznek, és a belőlük készített dugványok télen könnyen megrothadnak. A dugványok tőzeg-homok keverékben könnyen meggyökeresednek. Ezután ültessük át azokat, és csípjük le a hajtáscsúcsokat. 

Speciális tudnivalók: a három hibrid csoport fajtáin kívül számos dél-afrikai faj is kapható, amelyek nem annyira kisméretű és alig színes virágaik, hanem illatos leveleik miatt kedveltek.Közülük elsősorban a következők említhetők: a rózsamuskátli (pelargonium radens), továbbá a P. odoratissimum és a P. crispum. Tenyészhelyi és gondozási igényeik a többi muskátliéhoz hasonlók.A rózsamuskátliból és hibridjeiből geránium olajat, illetve rózsaolajat nyernek.