Leander

Család: Apocynaceae (meténgfélék) Származási hely: a Földközi-tenger vidéke, Kelet-Ázsiáig. 

Leírás: az európai leander hazájában 3-5 m magas, felálló szárú, örökzöld cserje, lándzsa alakú, bőrnemű, sötétzöld levelekkel, dúsan fejlődő, álernyős virágzatokban nyíló rózsáspiros, fehér vagy sárga, egyszerű vagy telt, illatos virágokkal. Az egyszerű virágú fajták rendszerint korábban és gazdagabban , virágoznak. A növény őshazája Marokkó, ahol az oázisok szélén nő.Az európai leander nálunk nem kimondottan szobanövény, elsősorban dézsás dísznövényként használjuk, a kertben és a teraszon éppen olyan dekoratív, mint a belső terekben. 

Szaporítás: fejdugványokkal szaporítható, rendkívül egyszerűen. A megvágott dugványokat egyesével vagy csoportosan vízzel megtöltött üvegekbe állítjuk. Körülbelül 10-14 nap múlva már megjelennek az első gyökerek.A dugványokat azonban tőzeg-homok keverékkel megtöltött tálakba is tűzdelhetjük. Meleg szobába helyezve, talajfűtés nélkül ugyancsak könnyen meggyökeresednek. 

Speciális tudnivalók: a gyökeres leanderdugványokat alanyként használják az Adenium obesum oltásához. Teleltetés előtt ne vágjuk le sem az újonnan fejlődött bimbós hajtásokat - ezek tavasszal virágozni fognak -, sem az elvirágzott részeket, mert gyakran vannak még rajtuk virágrügyek, amelyek a következő évben kifejlődnek. A túlságosan terpedtté vált növények hajtásainak egy kis részét azonban csaknem a talaj szintjéig visszavághatjuk. A leander egyébként az egyéves hajtásokon hozza virágait. 

Kártevők, betegségek, életműködési zavarok: pajzstetvek és viaszos pajzstetvek olykor megtámadhatják, főleg levegőtlen, meleg helyen. Ha nagyon elszaporodnak, a növény leveleit is lehullathatja. Betegségei közül az Ascochytás betegség (okozója parazita gomba) és a baktériumok által okozott leanderrák a legveszélyesebb.